Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor szembekerül a gyásszal.
És nemcsak akkor, amikor egy személyt veszt el! Ez nagyon fontos, gyászolunk akkor amikor egy folyamat véget ér, legyen akár házasság, egy fantasztikus nyaralás, egy kutya, macska, háziállat elvesztése. Sőt, tapasztalatból mondom, hogy akár egy tanulási folyamat végén, sőt egy könyvsorozat elolvasása után is.
Nyilván a legfájdalmasabb egy közeli szerettünk halála, elvesztése. Mardosó érzelmeket élünk meg, fájdalmat, gyötrelmet, haragot,bánkódást, sóvárgást, félelmet, veszteségérzést.
Fizikailag kimerültek vagyunk, sokszor feszülnek az izmaink, hát, nyak,vállfájdalom jelzi a stresszt, álmatlanság, étvágytalanság, vagy éppen éhségrohamok is jelzik hogy most nem a normális kerékvágásban vagyunk.
Mindez ráadásul olyan, mintha hullámvasútban ülnénk, ami úgy érezzük, sosem fog megállni.
A jelen nem jó, félünk a jövőtől, hogy mi lesz, bizonytalanok vagyunk, hogyan fogunk az új helyzethez alkalmazkodni. A múltba süppednek ilyenkor sokan, vissza akarnak menni abba a boldog időbe, amikor még a változást nem történt meg.
A gyász olyan mint egy seb. Ha odafigyelünk rá, begyógyul. De ehhez ápolni kell. Foglalkozni kell vele. Szembe kell nézni a sebbel. Lehet lidokaint rá rakni, de az nem fogja beforrasztani. Merni kell gyászolni. Mert ha nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni a sebet, attól még ott lesz, és elfertőződik, és sokkal sokkal nehezebb lesz meggyógyítani.
Hogyan kell ezt csinálni?
- Szembenézni. Megélni. Ez a legelső. Elfogadni az érzelmeket, az érzelmi hullámot, és engedni hogy feljöjjenek, megélődjenek, és ezáltal könnyebbé, légneművé váljanak.
- Elfelejteni hogy miként is "kellene" gyászolni. Vannak társadalmi elvárások, de ezek nem örökérvényűek. A gyász nem azt jelenti, hogy feketében kell állandóan járni. A gyász nem azt jelenti hogy nem lehetek többé boldog, vidám, örömteli, nem kacaghatok soha többé. A gyász nem azt jelenti, hogy megvonok magamtól dolgokat. Mindenki másképp, különböző ideig gyászol. A régiek bölcsességét a modern személyiségelmélettel érdemes vegyíteni, és elfogadni, hogy mindenki másmilyen, másra van szüksége ebben az időben.
- Aki megtanulja kezelni a stresszt, odafigyelni erre "az alattomos gyilkosra", akkor utána könnyebben keresztülmegy a gyászfolyamaton. Bár a segítő szakemberek úgymond "kényelmi szolgáltatást" adnak, nem olyan, mint a kenyér meg a tej, amire szükségünk van, mégis a stressz kezelése egyre fontosabb lesz, mert a mentális egészség csökkenése, hiánya a fizikai egészség romlásában fog megjelenni.
Mi történik a gyász ideje alatt?
El kell fogadni a halál meglétét.
El kell fogadnunk hogy a halottal való kapcsolatunknak ilyen formában vége van.
Itt nagyon sokat lehetne beszélni hitről, hiedelmekről, itt mindenki megjárja a saját újtját, mit is gondol a halál utáni időszakról.
Mit élünk meg ilyenkor?
a szürkéből indul mindenki, és jó esetben a gyászfolyamat akkor csendesül, amikor az empátiát elérjük. Empátia a helyzettel, önmagukkal szemben. Addig a körön végigmegyünk minden érzelmen.
Azt kell nagyon tudatosan felismerni, amikor benneragadunk egy érzelemben. Olyankor érdemes segítőt találni magunk mellé(pszichológust, gyászterapeutát, kineziológust).
Hogy tudunk magunkon segíteni?
-közösségi élmények, közösségben levés
-mozgás-endorfint ,örömhormont termel
-természetben levés-fák,erdő, tenger,tengerpart energiáit érdemes magunkhoz venni
-aromaterápia-konkrét keverékek vannak, amik jókedvet igyekeznek "létrehozni" magunk körül
-Bach-virágterápia: ernyős madártej a gyász virága, diófa a változás virága, vörösfenyő az önbizalom virága, jerikói lonc- a túlzott múltba süppedés ellenszere-ezeknek a keveréke jó szolgálatot tehet
-fitoterápia: citromfű tea, a személyes kedvencem: https://foapatsagiturizmus.hu/termek/feszultsegoldo-tea/
-kineziológia: megtanulni az érzelmi stresszoldópontot, Cook-csomót, gyorssegély az érzelmi hullámok ellen.
És mindenképp Időapó segítségét kérni, hagyni, mert az idő gyógyír.
És ne elfelejteni ezt az üzenetet:
Nem a gyászolt személy emléke, a gyász maga lesz kevesebb, hanem az erőnk növekszik meg, ami segít együttélni ezzel. A gyászt körbenövi az élet.